Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugat-Dunántúl

Őrség

Az egykori Vas- Zala vármegyék területeinek jellemzője a kitűnő föld. A faluzás, azaz a szekerezés faluról falura és a cserekereskedelem egészen az 1960-1970-es évekig megmaradt.

A Velemérivölgyet négy falu alkotja: Kisszerdahely, Magyarszombatfa, Gödörháza és  Velemér. A veleméri völgyben gerencsérnek nevezik a fazekast. Ezen a területen a féloldalas, ún. balos korongot használták, melyen a gerencsér a korongfejtől jobbra ül, bal lábbal rúgja a korongot és a bal csípője mellett dolgozik. Ez a korong Itália felől terjedt el. A cserekereskedelmet folytató fazekasok áruinak felvevőpiaca Zala-Somogy aprófalvas települései voltak. A Vasmegyei fazekasok fő piackörzete Somogyban volt. Ha kukoricát akartak akkor a Mura és Dráva mellékét, ha búzát, akkor a Balatont keresték fel. Árujukat a fazekak, tejes fazék és bögrék képezték. Edényeiket a rendkívül archaikus és ritka formák és az egyszerű díszítések jellemzik. Leggyakoribb elemeik a rátett hurkák cifrázóval történő rovátkolása és az edényfal ferde bordázása, a kifogatás. Mázat keveset használtak, akkor is főleg az edények belsőzésére, s néha az abroncsok mázolására, erősítésére. A velemériek leglényegesebb edényféleségei mindig a főzőedények, a fazekak voltak. A fazekaknak szinte mindig volt füle, szemben a tejes fazékkal, melyet szívesen készítettek fül nélkül, gyakorta feketére égették és keresztet karcoltak bele, hogy feljöjjön benne a tej föle. A főzőedények közé tartozott a rendkívül régies formájú bogrács, amely három cseréplábbal, s vagy hosszabb korongolt nyéllel, vagy két füllel rendelkezett. A lábas szűkebb fenekű, kétfülű, enyhén ívelt oldalú edényforma volt. A sütőedények közül a legjelentősebb a tepsi, mely álló peremű, lapos fenekű, nagyméretű tál, belül mázas. Földfestékkel írt vörös hullámvonal vagy karcolás került rá. A kuglófsütő mindig mázas volt. Készítettek még szűrőtálat, zsírszűrőt, köpülőt, tormás csészét, szájaskorsót, bugyogakorsót, sőt nagymérető kétfülű vájlingot is, melyet mosakodásnál, mosogatásnál használtak.

 

Sümegen már a XVI. szd-ban is készítettek tűzálló edényeket. Agyagjuk téglavörös színű. A parasztfazék csak belül mázas vagy csupán a szája, oldalát vízszintesen sűrűn rovátkozták. Készült fül nélküli fazék szűk fenékkel, valamint mázas pálinkafőző fazék, melynek szakállszerű kiöntője van. A lakodalmas fazék oldalán cifra abroncsozás fut körbe, melyet ujjbenyomással díszítettek. Tálföldből készítették a paraszt tejesfazekat, a mázas poharat. A kásás tál szélét benyomkodták és erősen díszítették, a paraszttálat viszont nem, ezek csak belül mázasak. A csörgős korsókat égették feketére is. Az ún. bokálla széles fenekű, talp nélküli csapos korsó volt.

 

 Tapolca fazekassága nagy hasonlóságot mutat a sümegihez, főleg a Bakonyt és a Felvidéket látták el edényeikkel. Ják agyaga erősen vasas tartalmú, vörös színre ég, a fehér öntőfestéket nem állja, ezért a jáki edény nem díszített, ritka a mázas edény.

 

Jákon többnyire főző- és tejesfazekat készítettek. Legfőbb termékük a felül hasasodó, ún. hosszú fazék volt, melynek szűk feneke volt, kívül-belül mázatlan és szabadtűzhelyen használták főzésre, miként a köcsögöt is. A tésztaszűrő is lábasformájú volt. A szélesfenekű sparhertes fazekat vízmelegítésre használták. A sütőedények közül készült Jákon tepsi, tarkedlisütő és kuglófsütő is, a korsófélékből a bugyoga-korsó. Készült Jákon ún. ketten-pohár is, amely két összekapcsolt edény volt, felül egy füllel és ételhordásra szolgált. A veleméri völgyhöz hasonlóan itt is a balos korongot használták.