Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Székelyföld és a Barcaság

A Székelyföld és a Barcaság fazekassága

Székelyföld fazekasságát kétféle hatás érte a korábbi századokban, ezek  hatására alakult ki a székely fazekasság. Az egyik hatás Erdély felől, a habánok révén érkezett, mely hatására elkezdték másolni a "győri kancsónak" nevezett habán bokályokat. A másik hatás a Kárpátokon túlról érkezett, az egykori bizánci kerámiát éltette tovább, mely technikában, színezésben jelentkezett.

Az erdélyi szász fazekasság egyik legkiemelkedőbb központja Kürpöd volt. Itt fordulnak csak elő olyan tálasedények, ahol a minták a tányér egészét kitöltik. A kék színt kiegészítőnek használták a sárga és a zöld mellett, a XIX. század elejére teljesen el is tűnik. Rendkívül magas színvonalú fazekasságuk emlékét elsősorban nagykancsók, bokályok és tányérok őrzik. Fő jellegzetesség a fehér alapra szaruval írt, világosbarna körvonalú, reneszánsz hatású díszítmény. A sárga és zöld kitöltés mellett a főmotívumokat kísérő kék vonalkázás is jelen van a nagykancsókon. Bokályformáik többször megtört vonalúak, a szűkebb nyak felől kiszélesedő szájperemben végződik. A festés több sávra osztott, gyakoriak a vonalcsokrok, ívminták, és gyakran évszám is került rá.

Szászkézden a megkorongozott edényt előbb fehér földdel öntötték le, majd kobalttartalmú kék földdel, s a díszítményeket úgy karcolták bele, hogy a fehér szín tűnt elő. Jellegzetes motívum a hajlott csőrű madár, mely a szájához kacsot tart, illetve a hajlott száron elhelyezett pikkelyminta.

Marosvásárhely fazekasainak jellegzetes edényformái a csuporfélék, felsősajtár, lábasok, porgaló, kancsó, bokály, kanta, korsó és tálasedény. Vásárlóik között románok is voltak, akik pománás kantát vásároltak főleg, ezt adták gabonával töltve a halottak emlékére, pománába.

Székelyföldön Székelyudvarhely kezdte meg a győri edények utánzását.  A habán motívumokat idéző bokálykancsók jórészt az itteni fazekasok munkái. A bokályok leggyakoribb motívuma a tölgyfalevél, a cserelapi. A bokály alsó részét mezőkre osztják, az egyes mezőket ferde rácsozás választja el egymástól, s minden mező közepébe kerül egy-egy cserelapi. A sötétbarna körvonalat szaruval írták, a motívum színezése sötétbarna, valamint zöld-sárga. A kutatók szerint a kettős koronájú fa motívuma is székelyudvarhelyi, azonban Tordán vagy Zilahon volt népszerű elsősorban.

Korondon egészen a századfordulóig csak mázatlan edényt égettek: puliszkás fazekat, káposztás fazekat, borvizes korsót. A korondi tűzálló agyag sem az öntőföldet, sem a mázakat nem tartotta meg.  Agyagjuk vörösre égett, felülete érdes volt. Csupán az edények vállára festettek fehér földfestékkel hullámvonalakat, csíkokat. Legkelendőbb korondi edény a fazék volt.

Fogarasföld fazekasainak termelésében is jelentős mennyiségű volt a pománára és lakodalmakra készült díszedény.

Románújfalu fazekasai magyarok voltak, és főleg kék díszítményű, fehér alapú edényeket készítettek.

Míg a Barcaság szász fazekasai ecsettel festetterk, addig Barcaújfalu magyar fazekasai szarut használtak díszítésre. A díszítményben igyekeztek megfelelni a szászok igényeinek. A kék szín mellett kiegészítésként a barna, zöld, sárga, fekete színeket is használták.

Bereck fazekasainak edényformái , díszítőmotívumai erős rokonságban álltak a barcaújfalusiakkal, csak színezésük volt barna-zöld. A bokályok díszítményét szintén négy függőleges mezőre osztották, s ebben helyezték el a hajladozó szárra rendezett mintát. A használati edényeket sötétbarna, feketés vagy zöld alapon, világoszöld hullámvonal, tulipán, cserelapi, fenyőfa minták díszítik.

Kézdivásárhely fazekasai is a berecki mintákat festették. Főleg bokálykancsót és mintás kályhacsempéket égettek.

Csíkdánfalva mázas edényeket is készített,  főként a sárga mázat használták. A máz alá fehér zsinórozás vagy holda minta, esetleg fésűs díszítmény került, kevés, szaruval írt minta egészíti ki. Korsóik szája kerek, kiszélesedő, a fül alig áll el az edénytől, csecse is van.

Csíkmadarason főleg grafitszürke edényeket égettek, melyek kitűnő minőségűek voltak. Színüket a redukciós égetés adta. Felületük matt volt és érdes, legtöbbjüket a vállon körbefutó, bepecsételt rovátkolás díszítette. A madarasi edények füle is szinte az edényre simul, ez a török hatás eredménye. Legfőbb termékük a fazék volt. Ez volt a Kárpát-medencében az egyetlen hely, ahol a tűzálló földből készült fazekat feketére égették.