Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mázakról

A cseréptárgyak többsége égetés után nedvszívó és folyadékáteresztő. Mázazás során az edény felületére vékony rétegben felvitt mázzal újraégetik az edényt, mely csillogó, fényes felületet kap, mely védi és gátolja a porozitást. A mázak az égetett agyag felületén alkalmazott vékony, üvegszerű, szilikátos bevonatok. A jó máz fényes, átlátszó és a vegyszerek oldó hatásának ellenálló. Alkalmazunk átlátszatlan, ún. fedőmázakat is, mint pl. az ónmáz. Az ónmáz alapját ólomnátritszilikát képezi, fehéres-szürkésfehér színét a benne lévő, nem oldódó ónoxidtól kapta. Az ónmáz nem átlátszó, ezért a díszítést a nem kiégetett máz felületére viszik fel, többnyire ecsettel. A felhasznált színek: antimonsárga, zöld, mangánlila és kobaltkék. Az átlátszó fazekas mázak alapanyaga a könnyen olvadó ólomoxid. A mázak égetési hőfoka 940-980 fok között van. A színtelen máz nem tartalmaz más fémoxidot, a színes mázak igen. A hagyományos zöld máz előállításához rézoxid, a sárga mázhoz vasoxid, a sötétbarna és fekete mázhoz a mangánoxid, a kék mázhoz a kobaltoxid szükséges. A máznak azon a hőfokon kell megolvadnia, amely hőfokon az adott agyag kiég. Ha a máz és a cserép hőtágulása nem egyforma, a máz repedezni, pattogzani fog. Ilyen esetben a máz összetételén javítunk. A sómázat kőagyagáruknál használják. A sómáz nem máz. A kőagyagból készült, nyers edények esetében alkalmazható. Az 1250-1300 fokig felfűtött kemencébe lapáttal konyhasót és vizet juttatnak, - ez utóbbit rendszerint vizes fával történő tüzeléssel. A hő hatására a NaCl-ból a klór gáz alakban eltávozik, a nátrium kémiai reakcióba lép az izzó tárgyak felszínével és az agyagban lévő kvarccal és alumíniumoxiddal mázszerű bevonatot képez. Színe barna vagy szürke. A sómáz alkalmazása a felszabaduló klórgáz miatt életveszélyes.